Több mint két évszázad hitben és közösségben – 211 éve szentelték fel a fonói templomot

Címkék: Fonó Templom Szent Márton,Egyházi hírek

1815. július 23-án szentelték fel Fonó Szent Márton püspök tiszteletére emelt római katolikus templomát. Azóta 211 év telt el: megváltozott a világ, átalakult a település, nemzedékek követték egymást, a templom azonban ma is áll. Építészeti, művészeti, vallási és történelmi örökségünk, Fonó egyik legértékesebb épülete.

 

Fonó meghatározó jelképe: a Szent Márton püspök-templom tornya több mint két évszázada emelkedik a település fölé.

 

Egy jelentős esztendő a világ és Fonó történetében

Az 1815-ös esztendő fontos fordulópont volt a világtörténelemben. Ebben az évben ért véget a napóleoni háborúk hosszú korszaka: júniusban lezajlott a waterlooi csata, Európa uralkodói és diplomatái pedig a bécsi kongresszuson igyekeztek újrarendezni a kontinens jövőjét.

Miközben Európa térképét rajzolták át, Fonó történetében is olyan esemény történt, amelynek öröksége ma is velünk él: 1815. július 23-án felszentelték a Szent Márton püspök tiszteletére emelt római katolikus templomot.

A késő barokk stílusú templom építésének emlékét őrzi a benne található latin nyelvű felirat:

„Provincia Hungarica Scholarum Piarum e fundamentis erexit anno 1814.”

A felirat jelentése: a Magyar Piarista Rendtartomány 1814-ben alapjaitól emelte az épületet. A templom tehát 1814-ben épült fel, majd a következő esztendőben szentelték fel.

Az 1814-es évszámot őrző latin felirat a templom építésének egyik legfontosabb tárgyi emléke.

A mai templom előtt

Fonó keresztény múltja jóval régebbi a ma álló templomnál, legkorábbi időszakáról azonban csak kevés biztos ismeretünk van.

Nem tudjuk, hogy a legelső fonói településnek volt-e saját temploma. Szent István király törvénye ugyanis úgy rendelkezett, hogy tíz falu közösen építsen egy templomot, amelynek fenntartásáról és ellátásáról is gondoskodniuk kellett. A király biztosította az egyházi ruhákat és az oltártakarókat, míg a papról és a könyvekről a püspök gondoskodott. Emiatt könnyen elképzelhető, hogy a legkorábbi fonói lakosok valamelyik környékbeli település templomába jártak, de erre vonatkozóan nem maradt fenn biztos adat.

Azt viszont dr. Rosta Ferenc egykori plébános helytörténeti kutatásából tudjuk, hogy a későbbi, általa második faluként említett településnek már volt saját temploma. Ez az épület a Birka-domb északi végén, az egykori falu temetőjének közelében állhatott.

A régi templom építésének pontos idejét és megjelenését nem ismerjük. Dr. Rosta Ferenc feltételezése szerint a 14. vagy a 15. században, esetleg Nagy Lajos vagy Mátyás király uralkodása idején épülhetett. Ha valóban ebből az időszakból származott, formáját valószínűleg a falusi gótika határozta meg. A szerző ugyanakkor hangsúlyozta, hogy biztos adatok hiányában mindez csak óvatos történeti következtetés.

Annyi bizonyosnak látszik, hogy a régi fonói templom a korabeli faluval együtt, a török idők utolsó éveiben, hozzávetőleg 1683 és 1688 között pusztult el. Maradványai még hosszú időn át láthatók lehettek a régi temető területén.

Amikor Fonó ismét benépesült, lakói egy ideig továbbra is ezt a régi, templom körüli temetkezési helyet használták. Dr. Rosta Ferenc számításai szerint a mai temetőt valószínűleg 1815 körül nyitották meg, feltehetően az új templom felépítésével összefüggésben. Az új templom körül ugyanis már nem alakítottak ki temetkezési helyet.

Az 1815-ben felszentelt templom tehát nem a fonói keresztény élet kezdetét jelentette, hanem egy sokkal régebbi hitbeli hagyomány folytatását. Sőt, a ma álló templom legalább a második ismert templom Fonó történetében – és nem zárható ki, hogy egy még korábbi is megelőzte.

 

A változó falu állandó pontja

Fonó régi fényképeken. A település arculata sokat változott, a templom azonban nemzedékeken át megmaradt a falu meghatározó pontjának.

 

Az elmúlt 211 év alatt gyökeresen megváltozott a világ. Birodalmak születtek és tűntek el, háborúk és forradalmak zajlottak, országhatárok változtak meg. Megjelent a vasút, az automobil, a villanyvilágítás, a rádió, a televízió, majd a számítógép és az internet.

Közben Fonóban is nemzedékek követték egymást. Emberek születtek, családot alapítottak, dolgoztak, ünnepeltek és búcsúztak. Házak épültek és tűntek el, megváltoztak az utcák, a közlekedés, az emberek munkája és mindennapi élete.

A templom azonban mindvégig itt állt.

A harangszó több mint két évszázada hívja imádságra a falu lakóit, jelzi az ünnepeket, és kíséri utolsó útjukra az eltávozottakat. Falai között keresztelők, elsőáldozások, bérmálások, esküvők és gyászmisék követték egymást. Fonói családok sok-sok nemzedéke fordult itt Istenhez örömében, reményében, félelmében és fájdalmában.

Építészeti és művészeti örökség

 

A templom boltozatai, falképei, szószéke, oltárai és berendezései Fonó kiemelkedő építészeti és művészeti értékei.

A templom értékét nem lehet csupán korával vagy építészeti stílusával kifejezni. Maga az épület, annak arányai, boltozatai, oltárai, falképei, szobrai, színes üvegablakai és régi liturgikus tárgyai külön-külön is értéket képviselnek. Együtt azonban olyan egységet alkotnak, amely Fonó múltjának és kultúrájának pótolhatatlan része.

Ezeket a falakat több mint kétszáz év emberi munkája és gondoskodása őrizte meg. Minden nemzedék hozzátett valamit: épített, javított, festett, díszített, takarított, adományozott vagy imádkozott azért, hogy a templom fennmaradjon.

Az utolsó ítéletet és Krisztus második eljövetelét ábrázoló mennyezeti festmény. A trónoló Krisztus kezében az alfa és az ómega, a kezdet és a vég jelképe látható.

A templom ugyanakkor több egy értékes műemléknél vagy szépen megőrzött régi épületnél. Ma is szakrális tér: Isten háza, amelynek falai között tovább él az a hit, amely elődeink számára is erőt, reményt és kapaszkodót adott.

Templomunk védőszentje

A főoltár központi képe templomunk védőszentjét, Tours-i Szent Márton püspököt ábrázolja.

A fonói templom védőszentje Tours-i Szent Márton püspök, aki a 4. században Pannóniában, a mai Szombathely környékén született.

Fiatalon római katonaként szolgált. Életéhez kötődik az ismert történet, amely szerint egy hideg napon, Amiens városának kapujánál találkozott egy didergő koldussal. Mivel mást nem tudott neki adni, kardjával kettévágta köpenyét, és annak egyik felét a nélkülöző ember vállára terítette.

A legenda szerint azon az éjszakán álmában Krisztust látta, vállán a koldusnak adott fél köpennyel. Márton később elhagyta a katonai szolgálatot, szerzetes, majd Tours püspöke lett. Élete az önzetlenség, az emberség, az alázat és a szolgáló szeretet példájává vált.

Védőszentünk példája arra emlékeztet bennünket, hogy egy közösséget nemcsak az együtt felépített házak és intézmények tartanak meg, hanem az egymás iránti figyelem, a segítség, a szeretet és az összetartozás is.

Fonó az európai Szent Márton-úton

Templomunk jelentősége túlmutat a település határain: Fonó a Szent Márton Európai Kulturális Út, latin nevén a Via Sancti Martini egyik magyarországi állomása.

Az út két legfontosabb pontja Szent Márton születési helye, a pannóniai Savaria – a mai Szombathely –, valamint a franciaországi Tours, ahol püspökként szolgált, és ahol sírja ma is található.

Az Európa Tanács 2005-ben nyilvánította a Szent Márton-utat Európai Kulturális Útvonallá. A több mint ötezer kilométeres úthálózat bemutatja és összekapcsolja azokat a településeket, templomokat, kápolnákat és kulturális emlékeket, amelyek Szent Márton életéhez vagy évszázadokon átívelő tiszteletéhez kötődnek.

A magyarországi út egyik vonala Szombathelytől többek között Zalaszentmártonon, Vörsön, Táskán, Polányon, Somogyacsán, Értényen és Igalon keresztül érkezik Fonóra, majd Vásárosdombó és a pécsi térség irányában folytatódik.

A fonói templom így nemcsak községünk történelmi és vallási öröksége, hanem egy határokon átívelő, közös európai hagyomány része is. Jelképesen összeköt bennünket Szombathellyel, Szent Márton szülővárosával, a franciaországi Tours-ral, egykori püspöki székhelyével, valamint az út mentén található Szent Márton-templomokkal, kápolnákkal és közösségekkel.

A Szent Márton-út ugyanazt az üzenetet viszi tovább, amelyet a fél köpeny története is kifejez: az emberekhez való odafordulást, a segítséget, az önzetlenséget és a közösségek közötti összetartozást.

Megőrizni azt, amit elődeinktől kaptunk

A gazdagon díszített régi keresztelőmedence részlete. A keresztelőmedence Bodó Pista bácsi alkotása, aki Fonóban, a Petőfi utca 15. szám alatt lakott. A keresztelőkúton olvasható Kalmár Sándor név, mely a nagy tiszteletben álló fonói kántortanító emlékét őrzi. Feleségével együtt 1941-től 1965-ig tanított a fonói iskolában, ahol több száz gyermek oktatásában és nevelésében vett részt. Tanítói és kántori szolgálata mellett vezette a könyvtárat, színjátszókört szervezett, és kirándulásokat rendezett tanítványainak. A templom értéke az épület egészében, tárgyaiban és a hozzájuk kapcsolódó emberi történetekben egyaránt megmutatkozik.

 

Egy több mint kétszáz éves épület fennmaradása nem magától értetődő. Az idő, az időjárás és a nedvesség folyamatosan próbára teszi falait, tetőszerkezetét és értékes belső terét.

A Gondviselés különös ajándékának tartom, és korábban magam sem gondoltam volna, hogy lehetőségünk nyílik a templom ilyen jelentős megújítására.

A munkálatok első lépéseként a templom körüli vízelvezetést kellett megoldani. Ezzel sikerült megakadályozni a falak további vizesedését, és megteremteni a későbbi felújítások alapját.

Ezt követte a tető felújítása. A korábbi palafedést cserépfedés váltotta fel, és kicserélték a tetőszerkezet rossz állapotú faelemeit is. Ezután megtörtént a teljes külső homlokzat javítása és festése, majd a templombelső falainak festése. A freskók és a mennyezet restaurálása még nem valósult meg, ezért a munka nem tekinthető teljesen befejezettnek. Az eddigi beavatkozások azonban nagymértékben hozzájárultak az épület állagának megóvásához, és lehetővé tették, hogy templomunk megszépülve szolgálhassa tovább a közösséget.

A templom megóvását szolgáló munkálatok 2026-ban a mellette húzódó járda felújításával folytatódtak. Az új járda kialakítása a csapadékvíz megfelelő elvezetéséhez is hozzájárul, így közvetlenül segíti az épület falainak védelmét és a vizesedés megelőzését. A térkőből készült járda nemcsak biztonságosabbá és rendezettebbé tette a templom környezetét, hanem megjelenésével is szépen illeszkedik a történelmi épülethez, kiemelve annak szépségét és méltóságát.

A templom megújításának és Szent Márton helyi tiszteletének fontos állomása volt a 2016-os Szent Márton-emlékév. Ekkor készült el a bejárati ajtó mögötti kovácsoltvas kapu, amely egyszerre szolgálja a templom biztonságát, méltó megjelenését és megfelelő szellőztetését. Ez utóbbi a nedvesség csökkentésével az épület állagának megóvásához is hozzájárul. A kaput egykori fonói lakos nagybátyám, Balogh József készítette, beépítését pedig Balogh Imrével közösen végezték el.

Ugyancsak ebben az évben készültek el a korábban hiányzó, Szent Mártont ábrázoló oltárterítők és a Szent Márton-miseruha. Ezek a liturgikus textíliák templomunk búcsúünnepén és a védőszentünkhöz kapcsolódó alkalmakon teszik ünnepélyesebbé a szertartásokat.

A Szent Márton-emlékévhez kapcsolódva 2016-ban rendeztük meg az első jótékonysági Márton-bált is, amely ettől kezdve közösségünk állandó rendezvényévé vált. A bál egyszerre jelent közösségi találkozást, Szent Márton helyi tiszteletének ápolását, templomunk és a falu támogatását.

A templom működését segítő fontos fejlesztés valósult meg 2023-ban a toronyóra és az automatikus harangvezérlés kiépítésével. Az új rendszer nemcsak pontosabbá és megbízhatóbbá tette a harangok működését, hanem jelentősen megkönnyítette a mindennapi feladatokat is, különösen azért, mert templomunknak - Kelemen Margit néni, majd Juhász Jánosné Panni néni után - nincs állandó sekrestyése. Áldozatos munkájuk most értékelődik fel igazán.

A beruházás a helyi közösség összefogásának köszönhetően valósulhatott meg. A szükséges összeg gyűjtése a 2016-os Szent Márton-emlékévhez kapcsolódóan elindított Márton-bálokon kezdődött. Az évek során érkezett lakossági adományoknak és a rendezvények támogatásának köszönhetően 2023-ra megvalósulhatott a régóta tervezett fejlesztés.

Ezúton is őszinte köszönet illeti mindazokat, akik adományukkal támogatták a kezdeményezést, vagy bármilyen más módon hozzájárultak annak megvalósulásához. A toronyóra és a harangvezérlés ma is azt bizonyítja, hogy összefogással egy kis közösség is képes maradandó értéket teremteni és templomának jövőjéről gondoskodni.

Különösen nagy öröm számomra, hogy a mi nemzedékünk is tehetett azért, hogy elődeink öröksége megmaradjon, és ezt a templomot továbbadhassuk az utánunk következőknek.

A templomot ma is a közösség gondoskodása őrzi

A templom felépítését annak idején a helyi emberek munkájukkal és áldozatvállalásukkal segítették. Később is minden nemzedék hozzátette a maga munkáját ahhoz, hogy az épület fennmaradhasson. Hála Istennek, ez ma sincs másként.

A templom mindennapi gondozása sok olyan feladatból áll, amelyet a kívülálló talán észre sem vesz. Takarítani, díszíteni, javítani és karbantartani kell az épületet, elő kell készíteni a szertartásokat, gondoskodni kell a sekrestyéről és az orgonáról. Mindez rendszeres, kitartó és gyakran csendben végzett szolgálatot kíván.

Hosszú évek óta Juhász Lászlóné Fonai Márta és Juhász László végzik a templom takarításával és gondozásával járó feladatokat. Fonai Sándor hosszú ideje segíti a templom karbantartási munkáit, és gondoskodik az orgona kezeléséről. Korábban orgonálással és kántori szolgálattal is segítette a vasárnapi szentmiséket. Bátyja, Fonai Tibor szép tenor hangjával vezette a szentmisék énekeit. Kettejük keze munkáját őrzik a templomban ma is látható csillárok és falikarok, amelyeket ők készítettek és szereltek fel. Takács Ferencné a sekrestyési feladatok ellátásában nyújt segítséget. Mindazokban a teendőkben pedig, amelyek még megmaradnak, magam is igyekszem részt vállalni.

Köszönet illeti őket a hosszú éveken át végzett, lelkiismeretes szolgálatért. Munkájuk annak bizonyítéka, hogy a templom nem csupán egy ránk maradt történelmi épület, hanem ma is élő közösségi és vallási tér.

A templom fennmaradása mindig is a helyi emberek hitének, munkájának és összefogásának köszönhető volt. Ahogyan elődeink felépítették és nemzedékeken át megőrizték, úgy ma nekünk kell gondoskodnunk róla, hogy egyszer majd mi is továbbadhassuk az utánunk következőknek.

Érték, amelyet tovább kell adnunk

A fonói templom egyszerre építészeti alkotás, művészeti érték, történelmi emlék, vallási központ és közösségi örökség. Jelentőségét nem lehet egyetlen évszámmal, építészeti stílussal vagy pénzben kifejezhető összeggel meghatározni.

Értékét azok a mesterek teremtették meg, akik felépítették és díszítették. Azok a papok, kántorok és hívek őrizték tovább, akik szolgáltak benne. Jelentését pedig mindazoknak az élete gazdagította, akik falai között imádkoztak, keresztvizet kaptak, házasságot kötöttek, ünnepeltek vagy elköszöntek szeretteiktől.

Sok minden megváltozott 1815 óta Fonóban és a nagyvilágban. Nemzedékek követték egymást, átalakult a falu, megváltozott az emberek munkája és mindennapi élete. A templom azonban ma is ott áll a falu főutcáján.

Tornya messziről jelzi Fonó helyét, falai pedig őrzik elődeink keze munkáját, hitét és imádságát. Ma is ugyanazt hirdeti, amit őseink vallottak: a hitet, a reményt, a szeretetet és a közösség megtartó erejét.

Ez a templom örökség, amelyet kaptunk, és felelősség, amelyet viselnünk kell. Feladatunk, hogy megbecsüljük, megőrizzük és továbbadjuk azoknak, akik majd utánunk érkeznek.

Elődeink öröksége a jelenben: a fonói Szent Márton püspök-templom megújult külsővel, 2026 májusában.

 

Sok minden megváltozott 1815 óta, a templom azonban ma is ott áll Fonó főutcáján, és tovább hirdeti őseink hitét, az isteni Gondviselésbe vetett bizalmat, a reményt, a szeretetet és a közösség megtartó erejét. Feladatunk, hogy ezt a felbecsülhetetlen örökséget megőrizzük, és továbbadjuk az utánunk következőknek.

 

Helytörténeti forrás: dr. Rosta Ferenc egykori plébános Fonó történetéről készített munkája.

NyP