Híres fonóiak

Cséplő Ernő
(Fonó, 1876. március 10. – Balatonarács, 1938. január 27.)
újságíró, folyóirat-kiadó

Cséplő Ernő 1876. március 10-én született Fonóban. Tanulmányait Kaposváron és Budapesten folytatta. A Magyar Gazdaszövetségnél dolgozott, ahol több könyve és cikke is megjelent. 1907-től a Balatoni Szövetség titkára volt, 1908-tól a Balaton című folyóirat szerkesztője.
1922-től a Balatoni Szövetség igazgatója, 1926-ban szerkesztője a Magyar Tenger című hetilapnak. Nevéhez köthető a Balatoni Üdülőházi Szövetkezet megszervezése is, amelyből később az Arany Csillag Szálloda fejlődött ki.
Balatonarácson hunyt el 1938. január 27-én.

Vitéz Kozáry Ferenc
(Fonó, 1887. március 14. – Badacsony, 1948. január 27.)
gazdatiszt

Kozáry Ferenc 1887-ben született Fonóban. Édesapja fonói molnárként a piaristáknál szolgált. Nyolc testvér közül hatan érték meg a felnőttkort. Középiskolai tanulmányait a veszprémi piaristáknál végezte, majd Óváron gazdasági akadémiát végzett.
Részt vett az I. világháborúban. Pályáját gazdatisztként Göllében kezdte, ahol később közsztisztelő lett. Precíz, igazságos és megbecsült szakemberként tartották számon. Emlékét Fonóban a 2023-ban felavatott Lopott lovon emlékmű is őrzi.

dr. Sági Károly
(Fonó, 1919. július 7. – Veszprém, 1997. január 27.)
régész, a Balaton történetének kiemelkedő kutatója

Sági Károly 1919-ben született Fonóban. Gyermekkorát Fonó, Balatonszőcs és Balatonakali kötötte össze. A veszprémi piarista gimnáziumban tanult (1929–1937), majd a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán régészetet hallgatott.
Első tanulmánya 1943-ban jelent meg. A háború alatt katona, majd 1947-ig hadifogoly volt. Doktori szigorlatát 1944-ben summa cum laude minősítéssel tette le.
1954-től a keszthelyi Balatoni Múzeum régésze, majd 1954–1979 között igazgatója. Nevéhez fűződik a keszthelyi és tapolcai járások régészeti topográfiája (1966), a Balatoni Múzeum új állandó kiállításának megnyitása (1967) és a fenékpusztai feltárás (1970-től).
1989-ben még aktívan segítette a Tapolcai Múzeumot. 1997-ben Veszprémben hunyt el.

Cséplő József
(Fonó, 1920. május 19. – Fonó, 2012. július 5.)
szőlész-borász, vadász, író, díszpolgár

Cséplő József 1920-ban született Fonóban, középparaszti családban. Ifjúkorától kezdve a természet és a vadászat határozta meg életét.
Részt vett a második világháborúban, majd három évet töltött hadifogságban. Hazatérése után összesen 117 napra politikai fogságra is ítélték, amely élményeit „kinkeserves életfejezetnek” nevezi.
Írói pályáját fiatalkori emlékei, valamint Fekete István bátorító levele indította el (1964). Jellemző művei: Aranykard néhány koporsóval (2000), Szőlőhegyi Kalendárium (1996), Haznaltól késő estig (2002), Kit sirat a lélekharang? (1991), Isten veled Pekedli (1997), Medvelesen Kanadában (1989).
A somogyi táj és a természet iránti szeretet végig életműve középpontjában állt. 2011-ben Fonó díszpolgárává választották.

Cséplő Jenő
(Fonó, 1920. december 1. – Virginia, 1991. június 16.)
parasztfiúból lett nagyhírű amerikai tejtermelő

Cséplő Jenő 1920. december 1-jén született Fonóban. Fiatalon is értelmes, modern szemléletű gazdálkodóként tartották számon, aki új módszereket vezetett volna be a családi gazdaságba. Tehetsége miatt a Magyar Parasztszövetség országos titkárává választották.
1948-ban a kommunista hatalomátvétel miatt veszélybe került, ezért Ausztriába menekült, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Itt kezdett új életet, Virginia államban tejtermelő gazdaságot vezetett, amely hamarosan a legsikeresebbek közé tartozott.
Magánéletében is új otthonra talált; két gyermeke született, közülük Margaret amerikai tanár és műfordító lett.
1991-ben, hosszú betegség után Virginiában hunyt el.